MEGOSZTÁS

Bevallom töredelmesen: előbb reménykedtem volna Stanley Kubrick vagy Robert Altman feltámadásában, mint M. Night Shyamalanében. Ami már csak azért is bizarr dolog, mert utóbbi rendező nagyon is rendelkezett életfunkciókkal az elmúlt 10 évben. Ellenben karrierje olyan szintű zuhanórepülésnek indult, hogy úgy tűnt, Sully kapitány sem tudja megmenteni.

Tiszta sor, a Hatodik érzék szintjét egyetlen filmje sem tudta megütni, ám 2006-ig többnyire korrekt műveket hozott össze. Ám akkor jött a mesefilmes-fantasztikus vonal, melyet vélhetőleg csak a pokol mozigépészei fogadtak kitörő lelkesedéssel. Legalábbis bármiben lefogadom, hogy a Lány a vízben mellett Az utolsó léghajlítóval is rendszeresen „szórakoztatták” Himmlert, Pol Potot és az egyéb celebritásokat.

A két évvel ezelőtti “Látogatás” – ami itthon már csak DVD-n jelent meg – alapötlete ugyan jó volt, elvégre a kézikamerás horror, mint olyan, üvöltött volna egy jó paródiáért, a végeredmény viszont egy kínos műfaji katyvasz lett. Nos, hasonló előzmények után a 2010-es években előbb számítottunk volna nézhető produkcióra a néhai Ed Woodtól, mint az indiai származású direktortól.

Ehhez képest a Széttörve – mind egyediségét, mind kivitelezését tekintve – magasan a legjobb alkotás, amit Shyamalan íróként és rendezőként a Hatodik érzék óta összehozott. Pedig a film meglehetősen vészjóslóan indul – a szó pejoratív értelmében: egy jól megtermett, kopasz fazon elkábít három tinicsajt, majd egy dizájnos cellába zárja őket. Ennél ideálisabb kiindulóhelyzet ugyanis aligha létezik egy vérlázítóan elcsépelt pszichothriller számára. Csakhogy a sablonokat kapásból atomjaira szedi szét James McAvoy bájosan kattant karaktere, akiről kiderül, hogy a szociopata emberrabló mellett egy negédes háziasszony, egy irritálóan modoros buddhista pap, egy tenyérbemászó kilenc éves fiúcska és egy komplett szappanoperára való személyiség lakozik benne. Akik olykor a legkevésbé sincsenek harmóniában egymással, ellenben egy emberként (haha!) tartanak egy „szörnyeteg” fedőnevű alszemélyiségtől. A túszok közül pedig annak van a legjobb esélye a túlélésre, aki képes megtalálni velük a közös hangot.

A Széttörve ugyan nem 100%-os produkció, itt-ott feleslegesen elnyújtott, és a nem mentes a túlzottan irreális pillanatoktól sem. Viszont többnyire jól megírt, igazi drámával és erős színészi játékkal operáló mű (McAvoy mellett a pszichiátert alakító Betty Buckley is zseniális), korántsem közhelyes végkifejlettel. Ja, és a filmvégi slusszpoénért is jár a pont!