MEGOSZTÁS

Minden sikeres férfi mögött egy nő áll – mondja, aki szereti a közhelyeket. Ezzel szemben a first ladykkel kapcsolatban gyakran lehet(ett) az a benyomásunk, hogy hasonló szerepet töltenek be az elnök oldalán, mint a sárga kanári Snoopy mellett.

Nos, a Jackie ezt a képzetet hivatott porba rombolni minden idők egyik legkarakánabb elnökfeleségének bemutatásával. Ez kétség kívül sikerül is neki, az azonban kevésbé, hogy a rendelkezésére álló 100 percet mindvégig minőségi tartalommal töltse meg. Pedig J.F. Kennedy özvegyének története papíron kellően izgalmas, eseménydús és drámai is volt ahhoz, hogy egy kifogástalan életrajzi filmet csináljanak belőle: adott egy szuperhatalom vezetőjének felesége, akinek egyik gyermeke pár hónaposan hunyt el, majd egyszer elvetélt. Aztán 1963 novemberében Dallasban Lee Harvey Oswald meghúzta a ravaszt, Jacquline Kennedy pedig megtapasztalta, milyen, amikor a világ súlya egy nő nyakába szakad.

A rendező, Pablo Larraín a történetmesélés talán legfrappánsabb módját választotta: Jackie – akárcsak egy pszichológus rendelőjében ülne – egy újságírónak meséli el tragédiáját, aki visszafogottságában sem tud kibújni a bőréből: vért és drámát akar. Mindezt meg is kapja, a riportalany azonban időről-időre közli: amit az imént mondott, semmiképp nem kerülhet be az interjúba.

Eközben pedig figyelemmel kísérhetjük, hogyan vált a Barbie baba naivitásával vetekedő, önjelölt Fehér Házi dekorátorból a világ elsőszámú vezetőjének özvegye, aki következetesen szembeszegül az elnök tanácsadóinak akaratával. És bár Larraín ez utóbbit ízig-vérig hitelesen közvetíti, jobbára funkciótlanul ugrál az időben, a nézőt pedig egyre gyakrabban keríti hatalmába az az érzés, hogy a rendező nem tudott mit kezdeni a játékidővel. Jacquline és a pap hosszúra nyúló párbeszédei pl. Coelho összes és a Szabadon Ébredők legelcsépeltebb konyhabölcsességeit sűrítik össze, miközben a fájóan monoton zene sem fokozza az izgalomfaktort. Azonban időről-időre akadnak magával ragadó jelenetek, melyek megmentik a filmet: ilyen pl. amikor Jacquline közli gyerekeivel, hogy apjuk nem jön haza többé.

ÁTTEKINTÉS
Kép, hang
Színészek
Sztori
MEGOSZTÁS
Előző cikkSzakáll kontúrt kaptam a Dandy-ben a Brauntól
Következő cikkA Google ezzel megint ellopta a pénteket
Csak a zene van... Ja meg a film... És a sör!