MEGOSZTÁS

Amerikai produkciók esetében manapság már-már közhelyként is kezelhetjük, hogy a csillagászati költségvetés az ultralátványos semmitmondás szinonimája. A „legdrágább magyar film” titulusra (egyelőre) nem létezik hasonló szabály, így a Kincsem esetében hiba lett volna kitenni a vészvillogót, miszerint ebből valami erőltetett Hollywood-majmolás lesz, az ízlésesnél nagyobb giccsfaktorral. Pedig valójában nem lett volna túlontúl rosszindulatú feltételezés.

Történelmi hitelesség kontra szórakoztatás

Herendi Gábor (Valami Amerika, Magyar vándor) gigaprodukciója egy az egyben rímel a lovas üldözéses-kardozós-kosztümös, kalandfilmekre, csak éppen Antonio Banderas helyett Nagy Ervin alakítja a részeges, adósságokkal küszködő, 19. századi playboyt. Ennek megfelelően a leghíresebb magyar versenylónak emléket állító produkció hasonló „történelmi” mozi, mint a Rettenthetetlen: többnyire valós személyekre épül, akik köszönőviszonyban sem voltak filmbéli énjükkel.

Hogy csak két példát említsünk: Blaskovich Ernő gróf annyira volt kicsapongó természetű költekező kalandor, mint Viktória királynő múmiája. Von Oettingen báró pedig már csak azért sem ölhette meg apját, mert nem létezett ilyen személy. (Vagy ha mégis, semminemű kapcsolatban nem állt a Blaskovich családdal.)

A színészekkel nem volt baj

Ám a történelmi hűtlenséggel a világon semmi baj nincsen egy olyan alkotás esetében, melynek egyedüli célja a szórakoztatás. A probléma máshol keresendő: egy színvonalas, egyedi magyar film helyett egy tősgyökeres, hollywoodi manírokkal és Indiana Jones-os túlzásokkal operáló mozit kapunk, mely az unásig ismert, hatásvadász kliséken kívül nem sok eredeti vonással rendelkezik. A másik fájó pont, hogy Herendiék igyekeztek ugyan nem túl komolyan venni magukat, a merész(nek szánt) kikacsintások azonban vagy erőltetettek vagy rettenetesen stílusidegenek a romantikus kalandfilmes közegben.

Humor terén jóval természetesebbnek hatott volna, ha nagyobb teret kapnak az olyan telitalálat figurák, mint a Scherer Péter által alakított Berger. A szereplőkre mellesleg nem lehet panasz, Nagy Ervin túlromantizált, tróger Blaskovich grófra legalább annyira szerethető, mint a Petrik Andrea által alakított cinikus és keményfejű Klara von Oettingen vagy a valódi személyre alapuló zsoké, Hesp Róbert.

ÁTTEKINTÉS
Látvány
Színészek
Sztori
MEGOSZTÁS
Előző cikkVérbeli troll mobiltok iPhone tulajoknak
Következő cikkMagyar szakember vezeti az 5G szabványosítást
Csak a zene van... Ja meg a film... És a sör!