MEGOSZTÁS

A horror-thriller színtér legalább annyira kritikus helyzetben van, mint a hazai mainstream popzene a 90-es évek végén… vagy voltaképpen története során bármikor. Bár a kézikamerás ijesztgetés vérciki mivoltát egyre többen ismerik fel, egyedi hangvételű filmek után továbbra is mikroszkóppal kell kutatni.

És ha akad is ilyen manapság (Valami követ, The Witch), már-már biztosra vehetjük, hogy valami hipszter művészfilmnek látszani akaró semmitmondással lesz dolgunk, melyről a kritikusok burkoltan kijelentik: aki nem érti a mögöttes tartalmat, az bizony felszínes tuskó. Költségvetését tekintve a Tűnj el! sem sokban különbözik ez utóbbi művektől, ugyanis mindössze ötmillió dollárból készült. Ráadásul Jordan Peele tipikus elsőfilmes, fiatal rendező, akinek már-már kötelessége lett volna valami nagyon megfoghatatlan, független produkcióban gondolkodni. Peele azonban egy frappáns közönségfilmet készített, melynek egyéniségét leginkább az adja, hogy a direktor egy pillanatig sem vette komolyan magát.

A Tűnj el! ennek ellenére sem direkt horrorparódia, már csak azért sem, mert a „horror” kategóriába sem igazán tuszkolható bele. Inkább egy szatirikus utalásokkal teli misztikus thriller, melybe egy hangyányi társadalomkritika is vegyül, de mindvégig megmarad szórakoztató alkotásnak.

Egy gyors tartalom

A főszereplő, Chris azon fekete fiatalok közé tartozik, akik 50 évvel Martin Luther King után is attól tartanak, hogy környezetük ferde szemmel néz rájuk bőrszínük miatt. Ám fehér barátnője, Rose megnyugtatja, hogy nem kell tartania a közelgő családlátogatástól, szüleinél elfogadóbb lények ugyanis nincsenek a világon. Eleinte Chris is ezt tapasztalja, ám az apósjelölték házában egyre bizarrabb dolgokra lesz figyelmes: először csak a – szintén fekete – házvezetőnő és gondnok viselkedése veri ki nála a biztosítékot, majd a ház körüli sznob összejövetel vésztvevői kapcsán kezdi egyre kevésbé komfortosan érezni magát. És úgy tűnik, erre minden oka megvan.