MEGOSZTÁS

A mobilfizetés az egyik legizgalmasabb és egyelőre mégis nehezen követhető fejleménye a digitalizálódó világnak. Többféle módszer, fogalom, technológia kering a témával kapcsolatban, aminek megértéséhez és feldolgozásához nyújtunk most egy kis segítséget.

Átlagos keddi nap, hat óra múlt 10 perccel, kígyózó sor az élelmiszer bolt pénztáránál. A várakozási időt szinte az összes vásárló a mobiljával üti el: van, aki becsekkol a másnapi repülőjáratra, akad, aki éppen terméket rendel az Amazonról, csetel a családjával, vagy éppen megosztja türelmetlenségét a Facebookon. Amikor végre odaérnek a pénztárhoz, varázsütésre eltűnnek az okostelefonok, a zsebből, tárcából előkerülnek a bankjegyek, vagy a bankkártyák, és lezajlik a fizetés. Különös, nem igaz?

A mobil a minden

Behódoltunk az érintőképernyős, oprendszeres eszközöknek. Alig akad klasszikus telefon a szolgáltatóknál, de a kereskedésekben is legfeljebb néhány modellt találunk. Nem véletlen: nincs rá szükségünk többé. Az iPhone-nal, illetve az Android rendszerű mobilokkal szinte minden megoldható: navigálás, fotózás, zenehallgatás, információk keresése, randizás, adás-vétel. Minden. Ja, igen, és ott van a fizetés.

A magyar piacot jellemzően fejlettnek, nyitottnak tartják, ha az új technológiák befogadásáról, alkalmazásáról van szó. Következzen itt egy adat, ami ezt a véleményt egy kicsit mégis árnyalja: Magyarországon az emberek évente 3,8 milliárd tranzakciót bonyolítanak, aminek 80 (!) százaléka készpénzzel történik. Egészen meglepő az arány, ami miatt egy kicsit úgy érezhetjük, mintha a pénzintézetek és a bankkártya kibocsátók ki szeretnének hagyni egy lépcsőfokot.

Hiszen mostanra jutottunk el odáig, hogy a kasszás maga kérdezi meg, hogy érintőkártyánk van-e, és én még nem találkoztam olyan esettel, amikor nemleges válasz érkezett volna a vevőtől. A piaci szereplők is úgy érzik, hogy ez a körülmény teszi lehetővé a szintlépést, vagyis azt, hogy az érintőkártyákkal szerzett lendületet felhasználva a fizetési folyamatokat áttegyék a mobilokba.

Ilyen, olyan, még olyanabb

Ezzel a huszárvágással meg is érkeztünk a mobilfizetés témájához, amivel kapcsolatban az utóbbi hetekben ismét meglódult valami a piacon. De ahogy egy-egy új megoldás kapcsán lenni szokott: nem hogy tisztult volna a kép, hanem (ha lehet) a korábbiaknál is szövevényesebb lett és még a témát követők számára sem egyértelmű, hogy ki, kivel van.

A dolgok megértése érdekében következzen egy kis áttekintés, aminek a főszereplője az NFC.

Ma már nem nagyon lehet olyan okostelefont vásárolni, amiből hiányozna az az antenna, illetve chip (és persze protokoll), ami lehetővé teszi a fizetéskor szükséges információk cseréjét. Egy rádiós alapú, kétoldali „beszélgetést” bonyolító technológiáról van szó, ami a korábban említett érintőkártyákból már jól ismerhetünk, noha sokaknak valószínűleg eddig nem volt meg, hogy ugyanarról a dologról van szó.

Ezen a ponton ejtsük meg a mobilfizetés fogalmának fájdalommentes és gyors tisztázását. Az általános szakmai konszenzus szerint a mobilfizetés az a folyamat, amelynek során a mobillal fizetünk ki egy terméket, vagy szolgáltatást, mégpedig a banknál vezetett számlánk vagy hitelkeretünk terhére. Ha a fizetés folyamatát egy NFC-s mobil segíti, azaz az okostelefont úgy tartjuk oda a terminálhoz, mint egy bankkártyát, akkor egyérintéses mobilfizetéssel van dolgunk.

Az is mobilfizetésnek számít tehát, ha online vásárolunk valamit a mobilunk segítségével, egy online fizetési applikációval, például a Telenor Wallettel vagy az OTPay-jel. Az apphoz hozzárendelhető a bankkártya, amivel utána egy sor szolgálatás vehető igénybe. De az Aldi vagy a Tesco pénztáránál való fizetésre az ilyen app nem alkalmas, és itt jön a képbe az érintéses verzió.

Három variáció egy témára

Az NFC-t használó mobilfizetési rendszerek három fő csoportba sorolhatók, amelyek közül az elsővel annyira nincs is dolgunk, hogy már ki is vezették a piacról.

  • Mobiltárca: a hónapokig tartó tesztüzemmel, két mobilszolgáltató, illetve az OTP főszereplésével futtatott szolgáltatás működéséhez egy speciális SIM kártyára volt szükség, mivel ez tárolta az adatokat. Éppen ezért a felhasználónak az operátorral is kapcsolatban kellett lennie, ami nem könnyítette meg a használatát. Rövid úton egyértelművé vált, hogy a modell nem különösebben életképes, így az alkalmazás (ahogy a szolgáltatás) már nem elérhető. A Telenor egy ehhez hasonló megoldással jelentkezett a Budapest Bankkal karöltve (Mobilpass), ami egy feltölthető, virtuális bankkártyán, és alkalmazáson alapszik, de aktív félként továbbra is ott van a mobilszolgáltató a képben.
  • Apple Pay és társai: az Android, a Samsung, illetve Apple Pay a készülékek irányából közelít, azaz csak az adott rendszerű, vagy gyártmányú okostelefonnal használhatók. És persze csak azon a piacon, ahol az Apple, a Samsung, illetve a Google megállapodott a piaci szereplőkkel (értsd bankok) és a jogi környezet is alkalmas a fogadására (ez hazánkban még egyik gyártó esetében sem történt meg). Egyedül ez a verzió az, ami az iPhone-osoknak elhozná az érintéses mobilfizetés élményét, hiszen az Apple hét lakat alatt őrzi a mobiljaiban sokára elhelyezett NFC chipet, és csak az általa vezérelt, felügyelt folyamatokban engedi azt használni. Ez azt is jelenti, hogy a harmadik verzió jelenleg kizárólag az Android rendszerű mobilok tulajdonosai számára elérhető.

  • Alkalmazás alapú mobilfizetés: a harmadik variáció legismertebb, és sokáig egyedüli, hazai képviselője a Gránit Bank volt. A Gránit Pay app a már meglévő bankkártya bedigitalizálásával teszi pénztárcává a mobilt. Értelemszerűen ebben az esetben szükség van egy bankszámlára a banknál, ami után a telefonnal egyetlen érintéssel lehet fizetni egy arra alkalmas terminálnál (ebből ma kb. 87 ezer van az országban). E módszer sikere, terjedése elsősorban a bankoktól függ, ezért is bíztató, hogy a GRÁNIT után az MKB is megjelent egy ilyen jellegű alkalmazással, illetve szolgáltatással, és júniusban a Simple by OTP megoldás is ilyen funkcióval bővült, amely az OTP Bank ügyfelei számára érhető el.

Mi kell még?

A fenti evolúciós folyamat jól mutatja, hogy miként haladunk a kezdeti, bonyolult megoldásoktól az ép ésszel felfogható, használható módszerek irányába. Ahogy minden új fizetési mód esetében, úgy itt is az egyszerűség lehet a kulcs, vagyis az, hogy a vásárlás során valóban semmi különös akcióra ne legyen szükség, hanem csak arra, hogy mobilt elővesszük, odatartjuk, fizetünk. Ezt nagyban elősegíti egyébként, hogy az érintéses fizetés esetében netkapcsolatra sincs szükség – bizonyos kulcsok letöltéséhez időnként fel kell ugyan csatlakoznunk az internetre, de ez wifi-re kapcsolódással is megoldható, maga a fizetés pedig internet nélkül meg végbe.

A dolgok jelenlegi állása szerint a magyar iPhone tulajok lehetnek egy kicsit szomorúak, illetve türelmetlenek, hiszen a piacon elérhető érintéses modellek számukra nem jöhetnek szóba. A technológia alapot jelentő NFC-s mobilok azonban itt vannak, a példa adott, azaz kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy már csak egy kisebb lökésre van szükség, és tényleg száműzhetjük a pénztárcánkból a bankkártyát.