MEGOSZTÁS

Nagyon vártam. Annyira, hogy megvalósult a gyöngytyúk és egy bizonyos matéria esete… Egyszóval mohón vetettem magam a kelta és norvég mondavilágra építkező alkotásra.

A Hellblade nem egyszerű darab, nem könnyű befogadni és megérteni; érdemes előítéletek nélkül megközelíteni, mert aligha volt még videojáték, amely ilyen elemi erővel mutatta volna be, milyen érzés az elmét marcangoló démonokkal megküzdeni.

Rögös életút

A Ninja Theory kicsit a folyton talpra billenő babára emlékeztet, hiszen a csapatot eddig szinte minden elkészült játékuk a padló közelébe küldte, ahonnan kitartó munkával sikerült talpra vergődniük.

A Heavenly Sword (2007) fejlesztésekor az anyagi csődöt kockáztatták; a játék végül nagyszerű fogadtatásban részesült, azonban a csapat kénytelen volt lemondani minden kifejlesztett technológiáról, s még a (soha el nem készült) folytatásról is lecsúsztak. A sorban következő Enslaved: Odyssey to the West (2010) majd a DmC: Devil May Cry (2013) jogai egyaránt a kiadónál maradtak, így a brit csapat kénytelen volt újabb ötlet után nézni; amit meglepő módon független címként kívántak megvalósítani.

A digitális terjesztés népszerűségét kihasználva a rendelkezésre álló pénz jelentős részét a fejlesztés emésztette fel, így a végeredmény egy olyan független alkotás lett, amely látvány és játékélmény tekintetében lazán felveheti a versenyt a nagyobb stúdiók munkáival.

Lélekmarcangolás és harc ezerrel

A történet szerint Krisztus után 790 körül járunk. Seuna egy pikt klán tagjaként éli mindennapjait szerelme (barátja?) Dillion oldalán. A piktek Skócia középső és északi részén élő törzsközösség; a caledon és más törzsek leszármazottjaként harcias, félelmet nem ismerő nép, akik sokszoros túlerővel szemben is felveszik a harcot.

Seuna ebben a harcos szellemben nevelkedik, így fiatal kora óta járatos a fegyverforgatásban, amire hamarosan szüksége is lesz, mert a vikingek gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt elpusztítják a klánját. A fiatal lány egész eddigi életében küzdött a démonai ellen; a skizofréniát csak komoly nehézségek árán sikerült kordában tartania, ám a támadás során átélt borzalmak, végképp lerombolják az őrület és valóság közötti vékony falat.

A lány elhiteti magával, hogy csak úgy mentheti meg szerelmét, ha elindul Niflheimbe (a köd otthona a norvég mitológiában) és visszaszerzi Dillion elveszett lelkét. Az útra magával cipeli a fiú levágott fejét, amely a kelták hite szerint a lélek lakhelye. Az utazás során képzeletbeli társak tartanak vele; a szüntelen kavargó hangok jelentős része általa ismert emberekhez köthető, egyesek a történethez adnak plusz információkat, mások a tájékozódást segítik.

Seuna sérült elméjének szülöttei a küzdelmek során is nélkülözhetetlen segítséget jelentenek, ugyanis a nem ritkán jelentős túlerő ellenében, csupán az útmutatásuk miatt sikerül talpon maradni. A játék harcrendszere ismerős lehet; a könnyű és erős támadások mellé kapunk egy közelharci mozdulatot, míg védekezni blokkolással vagy kitéréssel lehet. A Druth nevű entitástól kap egy mágikus tükröt, amely a pontos támadások és jól kivitelezett védekezések esetén energiával töltődik; nem árt szem előtt tartani, hogy a keményebb árnyék-lényeket csak ennek segítségével lehet megsebezni.

Rövid, de intenzív játékmenet

A lányt minden vereség (halál) egyre mélyebbre taszítja az őrületbe, aminek aktuális szintjét a karján felfelé húzódó fekete sáv jelzi; ha ez eléri az arcot, ballaghatunk vissza a rajtvonalhoz. Két harc között leginkább látásra és hallásra támaszkodó rejtvényeket is kapunk, amelyek különböző (bár inkább egyszerűbb) nehézségi szintet képviselnek – sajnos a fejtörők sok esetben elszakítanak a játék sodrásától. A kaland audiovizuális szempontból jelesre vizsgázik: az egyszer tompa, pasztellszínekkel játszó, máskor őrülten színes világ fojtogat és kápráztat; a skandináv mitológia ihlette kreatúrák hátborzongatók, mindezt pedig hibátlan színészi játék és szinkron teszi teljessé.

Persze ez a játék sem tökéletes (leginkább a HUD nélküli küzdelmek nehézkesek, elég lineáris a cselekmény és bugosak a feliratok), de a hasadt elme, elképesztő alapos ábrázolása és a ritkán tapasztalható hangulat, lazán képes feledtetni a hiányosságokat, s a mindössze nyolc órás játékidőt. Mindent mérlegre pakolva a Hellblade: Seuna’s Sacrifice egy nagyszerű alkotás, amely rendkívül képletesen mutatja be, milyen törékeny elme rémképeivel felvenni a küzdelmet.

Fejlesztő: Ninja Theory
Kiadó: Ninja Theory
Megjelenés: 2017. augusztus 8.
Műfaj: akció/hack&slash
Platform: PC, PS4
Minimum gépkövetelmény:
Intel i5 3570K / AMD FX-8350; 8 GB RAM;
Nvidia GTX 770 with 2GB VRAM / Radeon R9 280X 3GB;
Windows (7, 8) 10 64-bit