MEGOSZTÁS

A finn székhelyű Housemarque már évek óta magabiztosan szállítja twin-stick shooter játékait, ráadásul idén alig két hónap eltéréssel, két címmel is megörvendezteti a stílus elkötelezett rajongóit. A zsáner elemeivel annyira jól bűvészkednek, hogy könnyedén az alkotásaik rabjává válhatunk, remélhetőleg ez a mostani tesztalanyunk kapcsán is így lesz.

A Housemarque sosem csavargatja, tekergeti játékainak történetét, ezen állítás pedig a Matterfall esetében ezúttal is megállja a helyét. Zsoldos hősnőnkkel egy földönkívüli planétán kell rendet tennünk, ahol a fegyverkísérletek során bekövetkezett egy különös katasztrófa. Egy ismeretlen vörös, kristályos anyag megfertőzött mindent, a civilek eltűntek, a harci gépezetek pedig megvadultak. Ennyi! A feladat tehát adott, gyerünk aprítani!

Egyszerű sztori, komplex játékmenet

A Matterfall játékmenetével sikerült a paci túloldalán is körülnézni a fejlesztőknek, hiszen sokszor nem tudjuk felfogni a zavaros helyzeteket a lövedéktengerben és akkor még manővereznünk és céloznunk is kellene az analóg karokkal, így könnyen előfordulhat, hogy el is felejtkezünk egy-egy extra képesség bevetéséről. Az R1-el aktiválható ugrás és az L1-es életmentő dashelős menekülés már az első pályán belénk ivódik, viszont a tempós aprítás és az állandó koncentráció révén a megszerzett képességek, mint a gránáthajigálás, könnyedén feledésbe merülhet.

De ez még nem minden! Az alap fegyverünk mellé kaptunk egy másodlagos tüzelési módot is. A Smart Matter Gunt a láthatatlan kék platformok aktiválására, civilek kimenekítésére vagy az ellenfelek által hátrahagyott robbanótöltetek élesítésére vethetjük be. Alapjáraton ez a funkció üdvözítő lehetne, de annyira szadista platformrészekkel szívatnak a finnek, hogy igen komoly mértékű koncentrációval párosított erőfeszítésekre lesz szükségünk az átvergődéshez. Nem elég, hogy célozzunk, de mellette még platformokat is teremtsünk, és úgy ugorjunk rájuk, hogy közben a lövedékeket is elkerüljük.

Zongora virtuózokat megszégyenítő ujj játékra lenne szükség és penge éles reflexekre. A dasheléssel egyébként nem csak a lövedékeket kerülhetjük el, de az ellenfeleket is megfagyaszthatjuk. A rombolásunk nyomán értékes Energy Nodok maradnak hátra a csatatéren, melyeket begyűjtve feltölthetjük az alig néhány másodpercig üzemelő, de pusztító Overcharge módot.

Gyűjtögető életmód

Utunk során a városok rejtettebb zugaiba érdemes benézni, hiszem a civilek kiszabadításával hasznos augmentációkhoz jutunk, melyek között akadnak passzív és aktív képességek is. A tucatnyi extra adottságból egyszerre hármat aktiválhatunk, egy plusz fegyver (például gránát, shotgun vagy railgun) mellé érdemes támadásainkat erősítő bővítményeket pakolni.
Sajnos a boss harcok ezúttal nekem nem jöttek át, valahogy butábbak, ötlettelenebbek voltak az eddigieknél. Miután kiismertük és begyakoroltuk a manővereket, már nincs igazán nehéz dolgunk, főleg, ha még egy Overcharge-ot is beizzítunk a végén. A folyamatosan visszatölthető életerő sokat segít, hogy eredményesek lehessünk.

Az egész őrült mészárlás lényege a pontok gyűjtése, a szorzó rendszert pedig a folyamatos sérülésmentes gyilkolászással tornászhatjuk egyre feljebb. Az eredményeinkkel mindössze az online ranglistákon büszkélkedhetünk és sajnos semmilyen más többjátékos lehetőséget nem kapunk, pedig egy kooperatív lövöldözés igazán elfért volna. Ebből is fakad a játék legnagyobb hátránya, azaz a rövid szavatossági ideje. A háromszor három pálya és a három főellenség néhány óra alatt letudható és már csak a pont hajhászat marad esetleg magasabb nehézségi szinteken.

Volt már jobb is

Rövid és valahogy sótlan lett a Matterfall, amit a szokásosan látványos effektek próbálnak megmenteni, de mindhiába. Színes parasztvakítással már nehezen lehet megvadítani a játékosokat, pedig PlayStation 4 Pro-n 4K-ban HDR támogatással azért ütnek azok az effektek. Érzésem szerint a futurisztikus városi környezetből is többet ki lehetett volna hozni, a pályák elfáradnak és ismétlődnek az ellenfelek is. A fizika szokás szerint ügyes, látványos a sok széthulló színes elem, azonban a töltési időkkel megváratják a gamert, ezen kicsit lehetett volna még faragni.

Kár érte, hogy ezúttal nem sikerült kellően egyedire a játékmenet, talán az oldalra scrollozás fojtotta meg, vagy csak a túlbonyolított irányítás, mert így nem több egy egyszerű hardcore shooternél, aminek legalább a zenéi kifejezetten szerethető tempós, lüktetős prüntyögések. A szokottnál kicsit laposabb lett a Housemarque új lövöldéje, de szerethető és alaposan próbára teszi a türelmünket, így aki a stílus rajongója, annak érdemes lehet rámozdulnia.

Fejlesztő: Housemarque
Kiadó: Sony IE
Megjelenés: 2017. augusztus 16.
Műfaj: Side-scrolling / shooter
Platform: PlayStation 4
Deathevil