MEGOSZTÁS

Mi a megoldás akkor, ha Hollywoodban alkotó egyénként nem áll rendelkezésünkre épkézláb forgatókönyv, illetve a rendezőkolléga stílusa legjobb esetben is puszítóan jellegtelennek mondható, ellenben van egy rakás pénzünk a produkcióra? Naná, hogy a 3D!

A hatás pedig nem maradt el: a szuperhősfilmek és egyéb képregényadaptációk túlnyomó többsége annak dacára is nyereséges, hogy költségvetésükből fel lehetne vásárolni a komplett Vatikánt. Vélhetőleg már a Cambridge Egyetem kutatóit is régóta foglalkoztatta a kérdés: mi lenne, ha egyszer egy valóban látványos, ugyanakkor tartalommal is bíró filmből készülne térhatású verzió, mely neadjisten, még mérföldkőnek is titulálható a sci-fi/akciófilmek történetében. Végül hosszú idő után megkapták a választ. Mivel James Cameron a készülő Avatar-franchise-nak köszönhetően egy ideje már a Hamvadó cigarettavéget is csak 3D-ben tudná érzékelni, kézenfekvőnek tűnt, hogy a megjelenés 25. évfordulójára elkészítse élete főművének térhatású verzióját. És lássuk be, a Terminátor 2 már annak idején is üvöltött volna azért, hogy a T-800 közvetlenül a néző orra előtt lője alufóliává a T-1000 fejét.

Ennél indokoltabb feljavítás nem nagyon létezik. A Terminátor 3D-ben az igazi.

A sztori taglalásától most teljes mértékben eltekintenénk (elvégre az újszülöttek analfabéták, az esőerdei őslakosok pedig ezután sem fognak moziba járni), a következőkben elsősorban a vizuális élményre fogunk hagyatkozni.

A trükkök még ma sem cikik

Elsőként pedig mi más fogalmazódhatna meg bennünk, mint hogy mennyire átkozottul előremutató volt a mozi saját korában. Konkrétan olyannyira, hogy az itt látható vizuális effektek még 2017-ben sem tűnnek elavultnak. A Robert Patrick által játszott amalgám fogtömés trükkjeinek eleve fenomenális látványvilágát tovább fokozza a 3D-élmény, a vigyori Skynet-modell különösen a verekedős-lövöldözős jelenetekben alakít nagyot. Konkrét csúcspontot nehéz kiemelni, ám a folyékony nitrogénes jelenet – melyben az ominózus „hasta la vista, baby” is elhangzik – kiváltképp hatásosra sikeredett. Cameron mellesleg ezúttal gondoskodott róla, hogy tönkretegye a bakivadászok évtizedes szórakozását, ugyanis kijavíttatta a hídról leugrató kamion betört, majd ismét ép szélvédőjét. Az ítélet napja 3D mindemellett még erőteljesebben világít rá arra, miért nem ért nyomába sem a 2000-es években készült három folytatás.

Ezt a videoklipet annak idején rongyosra néztük a “képmagnón”.

Történetesen azért, mert volt egy nagybetűs rendező, aki tudta, hogyan kell megteremteni azt a tökéletesen egyedi, apokaliptikus, sötét atmoszférát, melynek a további Terminator-mozikban híre-hamva sem volt. A térhatás még inkább előhozza, milyen tudatosan játszik Cameron a színekkel, kiváltképp az éjszakai jelenetekben látható kékes-lilás árnyalatokkal. Technikai hibákat kizárólag a hang, pontosabban a szinkron esetében tudunk felemlegetni: a vetítésen néhány jelenetben egyszerűen eltűntek a magasak, és úgy hallatszott, mintha Gáti Oszkárék egy dunsztosüvegbe beszélnének épp. (Bár könnyen lehet, hogy egyszeri malőrről volt szó.)