MEGOSZTÁS

A legtöbb biometrikus rendszer valamilyen fizikai érzékelőt használ az emberek azonosításhoz. Amerikai kutatók néhány esztendeje gondoltak egyet és olyan rendszert dolgoztak ki, amely a szív méretét és alakját használja azonosításra.

A három év alatt kifejlesztett rendszer a szív geometriáját, formáját, méretét és mozgását veszi alapul, ami bőségesen elegendő a tökéletes azonosításhoz. A rendszer gyakorlatilag kijátszhatatlan, hiszen nincs két egyforma szívű ember, ráadásul a szív nem változtatja a formáját, csak nagyon súlyos elégtelenség következtében.

A technológia központi eleme egy, az orvoslásban régóta használatos, alacsony szintű Doppler radar, amely az első (nyolc másodpercig tartó) beolvasás után, bármikor felismeri a felhasználó szívét, így akadályozva meg az illetéktelen hozzáférést. A radar használat közben ellenőrzi a felhasználó kilétét és amennyiben változást észlel, leállítja a számítógépet.

A megoldás nagy előnye, hogy passzív, könnyen elrejthető és nem igényel fizikai érintkezést, elég, ha a felhasználók az érzékelő közelében tartózkodnak. A hatótávolsága jelenleg 30 méter, azonban a mérnökök már dolgoznak ennek kiterjesztésén.

A megoldás ígéretes, ugyanakkor felvet néhány rendkívül komoly biztonsági kérdést, ami szigorú törvényi szabályozásra vár.