MEGOSZTÁS

A hetvenes évek második felére alaposan felpörgött a piac, számos olyan újítás jelent meg, amely hosszú időre kijelölte a fejlődés irányát. Bemutatták a második generációs konzoloknak hívott, nyolc bites gépeket, amelyek az elődökhöz képest fejlettebb grafikát és tisztább hangzást kínáltak…

Kis lépésekben a siker kapujáig

Az Atari továbbra is a kitaposott utat járta, főleg játéktermi sikereket igyekezett „háziasítani” (Atari Video Pinball, Atari Stunt Cycle), míg a Coleco cég Telstar Combat (1977) készüléke a Tank Battle segítségével próbált a Pong-klónok szorításából szabadulni. Megjelent az Odyssey-sorozat néhány újabb tagja, amelyek csak kevés fejlődést mutattak, bár az Odyssey 4000 (1977) a forgatható gombok helyett már botkormányt kínált irányításra.

A korszak legnagyobb durranása az Atari 2600 (1977) volt, aminek sikerét a Space Invaders átirata alapozta meg, s amelyet kisebb szünetekkel egészen 1991-ig gyártottak. A konzolból huszonhatmillió példány talált gazdára, s az első olyan sikeres gép volt, amely beépített játékok helyett kazettákat (cartridge) használt, így a korábban csak játéktermekben csodált videojátékok kerülhettek az otthonokba.

Új játékosok a porondon

A hetvenes évek vége felé, főleg a különleges perifériákkal ellátott és szokatlan alakú konzolok hódítottak (Coleco Telstar Marksman, Coleco Telstar Combat), majd berobbant a piacra a Zilog Z80-as mikroprocesszor, mely egyedülálló bittérképes megjelenítésre volt képes. Z80-as chip a Bally Arcade Professional (1977) gépben debütált, s képes volt a képernyő minden jellemzőjét feltérképezni, amit aztán egy bittérkép formájában a memória elkülönített részében tárolt.

Egy évvel később megjelent a programozható kazettákkal működő Magnavox Odyssey 2 (1978), majd bemutatkozott a Zircon által felvásárolt Channel F System II (1979), amely már a televízión keresztül játszotta le a hangokat. A Mattel játékgyártó piacra dobta az Intellivision (1979) nevű készülékét, amely hardveresen minden korábbi játékgépet felülmúlt, azonban a rendkívül agresszív marketing és a beváltatlan ígéretek miatt, mégsem lett sikeres.

A kis magyar sikertörténet

A nyolcvanas évekig a vasfüggöny mögé szorult hazánk csak kevéssé volt érintett a Pong-őrületben, egészen addig, míg a Videoton cég elő nem állt a saját rendszerével. A gép alapját a Coleco Telstar gépekben található AY-3-8500 lapka szolgáltatta, melyet egy integrált áramkörbe építettek be; a négyjátékos gépen az ütők mozgatását analóg forgatógombokkal oldották meg, amiket telefonzsinórral csatlakoztattak a konzolhoz. Bár a Videoton TV-játék (1982) a nyugati készülékekkel szemben jelentős késéssel érkezett, hazai népszerűsége vitathatatlan, még televíziós vetélkedőkben is szerepet kapott.

Egy korszak lezárul

A második generáció végén érkező konzolok, már csak kevés újdonsággal szolgáltak; a gyártók inkább a korábban bevált technológia finomításával foglalkoztak. A sorból csak a vektorgrafikát használó Milton Bradley Vectrex (1982) lógott ki, amely ugyan nem futott nagy karriert, viszont az egyetlen beépített monitorral rendelkező gép volt.

A nyolcvanas évek elejére a videojátékok milliós bevételeket termeltek; az elképesztő siker kényelmessé tette a fejlesztőket, aminek köszönhetően egyre több, csalódást keltő játék került a piacra. A válság közepén készült el az Atari 5200 (1982), amit a Coleco vállalat Colecovision (1982) nevű gépével engedtek össze. Utóbbi az árkád-szintű grafika mellett, más gyártók játékait is képes volt emulálni, ami nagy szálka volt a riválisok szemében. A konzolok helyzetét a házi számítógépek (ZX Spectrum, Commodore 64) megjelenése pecsételte meg, egyre nehezebben tudtak versenyezni a fejlettebb rendszerekkel, így a konzolpiac szép csendben átalakult.

(Folytatjuk)