MEGOSZTÁS

A Samsung továbbra is ellenáll a trendeknek, és nem hódol be a notch mániának. Szerencsére nem csak emiatt érdekes és különleges a Galaxy S9+.

Csúcskategóriás mobilokról könnyű is írni, meg nem is. Egy 310 ezer forintba kerülő készülék kategóriájánál fogva rengeteg funkciót, érdekességet, újdonságot ad, így van miből válogatni. Ezzel együtt az éves modellváltási ciklus miatt az újonnan megjelenő telefon kapcsán igazi kirobbanó, forradalmi dolgokról csak nehezen beszélhetünk, így marad részben a tavalyi lecke felmondása.

A recept tökéletesítése

A Samsung az S sorozattal tavaly lépett egy nagyot előre, dobta el a fizikai kezelőszervet az előlapról és törekedett arra, hogy a lehető legvékonyabb keret fogja körbe a kijelzőt. Az Infinity Display, illetve az ehhez kapcsolódó „őrület” azóta egyetlen tajtékzó hullámként ment végig majdnem az összes gyártón, megfejelve a notch jelenséggel. Az Apple által bevezetett, és legalább annyira gyűlölt, mint kedvelt megoldás a koreai tervező csapatot szerencsére nem fertőzte meg, így a Galaxy S9+ maradt a tavalyi formulánál.

Ez lehet csalódást keltő, ugyanakkor teljesen érthető a cégtől: a Galaxy S8 által tálalt, illetve korábban a Note széria tagjaival már pedzegetett formavilág végleg megérkezett az S-osztályba, és vélhetően egy idei maradni is fog. Az S9, illetve annak duplakamerás, nagyobb kijelzős társa első ránézésre alig különböztethető meg a tavalyi modellektől. Az anyagminőség, az összeszerelés továbbra is tökéletes, a telefon összes négyzetcentimétere, felülete, kezelőszerve a magas árat és a prémium szintet igazolja vissza.

A 6,2 colos (1440 × 2960 képpont felbontású) Super AMOLED panel, az elöl-hátul Gorilla Glass 5 üveggel védett, éppen ezért ujjlenyomat-mágnesként viselkedő felületek, az alumínium keret egy az egyben ugyanaz, mint a tavalyi modell esetében. Egyedül a szemmértékben erős felhasználók, és azok látják meg könnyen a különbséget, akik a hátlapot és alaposan megnézik. Itt derül ki, hogy a korábban sokat szapult biometrikus szenzor végre nem a kamera mellé, hanem az objektívek alá került. Noha több típusú azonosítási mód is működik a mobilban, mégis nagy segítség, hogy az embernek nem kell az ujjbegyével egészen felnyúlni és állandóan keresni azt, miközben összemaszatolja a lencséket.

Rengeteg ötlet apróbb bakikkal

A méretekkel való játék, a kijelző végletekig való kitolása miatt a Galaxy S9+ nem tűnik monstrumnak, de ha mégis, akkor legalább kifejezetten szép monstrum. A bőven phablet méret persze ezzel jár, a Samsung azonban mindent megtesz, hogy az is boldoguljon, aki kisebb kezekkel/rövidebb ujjakkal rendelkezik. Az egykezes mód aktiválásával a kezelőfelület hirtelen összezsugorodik, majd kívánság szerint jobbra-balra rendezhető. Ez persze nem valami nagy újdonság, de van, és nagyon hasznos, ahogy az intelligens képernyőzár (ami addig nem aktiválódik, amíg érzékeli, hogy figyeljük a képernyőt), vagy a finoman ívelt kijelző szélére helyezett edge panel, ami a fontosabb appokhoz és névjegyekhez ad gyors hozzáférést.

A kezelőszervek, a gombok, csatlakozók (örüljünk a jack port túlélésének) nem hoznak sok újdonságot, egyedül a Samsung digitális asszisztenséhez, a Bixby rendszeréhez rendelt gomb lehet zavaró. Az ember sajnos elég gyakran beleakad, akaratlanul megnyomja, de szerencsére a gomb már kikapcsolható. A Bixby információs kártyákkal próbál segíteni, de mivel a magyar nyelvet nem támogatja, ezért csak akkor jöhet szóba, ha valaki jól tud angolul, koreaiul, spanyolul, és aktívan tanulja a kínait, mivel az lesz a következő támogatott nyelv a sorban.

A Galaxy S9+ a felhasználójának azonosításában is elég penge, amihez a megszokott módszereken kívül az írisz és az arc szkennelését is használja. A teszt alatt mégis sokkal szívesebben nyúltam az ujjlenyomatolvasóhoz, mivel az arc felismerése – még a legoptimálisabb körülmények között is – sokkal tovább tartott, mint az ujjlenyomat leolvasása. Míg ez utóbbi a másodperc törtrésze alatt megtörtént, addig a többinél több pillanatig is várni kellett és általában akkor működött, ha az ember kerek szemekkel, egy bizonyos szögben nézett farkasszemet a telefonnal.

A vas, valamint a kamerák

Teljesítmény terén nincs értelme kérdéseket feltenni és aggodalmakat megfogalmazni. Az Exynos 9810 chipset a 6 GB RAM társaságában repteti a kezelőfelületet, az alkalmazásokat, a mindent. Olyan elképesztő nyers erő van a telefonban, amivel elég nehéz is betelni, legyen szó bármilyen típusú felhasználásról. Mindezt egyedül az akku sínyli meg, mivel a 3500 mAh-s telep az, amit a kevés panaszok egyikével illetni lehet.

Azért ez a vas/akku kombó továbbra is egy napos, de inkább munkanapos telefonná teszi az S9+-t, ami nem olyan nagy probléma (bár néha az tud lenni), de itt azért talán elvárható lett volna némi javulás. Emellett örülhetünk az IP68 alapú víz- és porállósági szabványnak, a vezeték nélküli töltés lehetőségének (a gyorstöltés támogatásával), vagy éppen annak, hogy ezúttal is egy igen jó minőségű AKG fülhallgató került be a dobozba tartozékként.

A mai csúcskategóriába tartozó okostelefonok elsődleges fegyvere a kamera. Ez a Galaxy S9+ esetében sincs másként, főleg, hogy ebben az évben a nagyobbik modell végre két objektívet kapott a hátoldalra. Az egymás alá pakolt kamerák egyaránt 12 megapixelesek, de az alsó egy telefotó lencse, ami kétszeres optikai zoomot képes produkálni fényképezés közben. Az optikai stabilizátorral megtoldott kamerák közül a felső pedig abban különleges (és ilyen eddig valóban nem volt még), hogy a fényviszonyoknak megfelelően képes automatikusan változtatni a rekeszértéken. A f/1.5-2.4 között dolgozó technológia így képes arra, hogy a manuális beállítások piszkálása nélkül, gyenge fény mellet is jó, sőt, kiváló képek készüljenek.

A kamerarendszer emiatt valóban lenyűgöző fotókat képes alkotni, legyen szó közeli felvételről, tájképről, vagy éppen éjszakai bulifotóról. A kamera szoftvere intuitív, könnyen kezelhető, a portré mód a háttér elmosásával bárkiből fotóművészt varázsol, a lassított videó mód látványos eredményeket ad, vagyis a kamerák a fotózással különböző szinten foglalkozó összes felhasználónak valóban különleges élményt ígér. Plusz ott van még az arcunkból emojit alkotó funkció, amit egyértelműen az Apple „ihletett” és nem is nagyon illik be az egyébként szinte tökéletes összképbe.

Merre tovább?

A Galaxy S9+ minden szempontból leveszi az embert a lábáról, és ez főleg nagyon igaz az árára. Ez a szint sosem volt olcsó, ezúttal sem az. A Samsung hozta a kötelező szintet, egy kicsit tolt is rajta, és azt hihetnénk, hogy ennél nincs feljebb, pedig nagyon is. A kínai konkurencia ezerrel hajt a Samsung vezető szerepére, aminek megőrzéséhez ez most még valószínűleg elég, de jövőre egészen biztos (újabb) szintet kell lépni. A harc valószínűleg a kamerák frontján fog eldőlni és amíg ez megtörténik, addig a Samsung csúcsmodelljének egészen biztosan lesz még egy jó éve notch nélkül.