MEGOSZTÁS

A Sony szélnek eresztette, a Codemasters pedig összeterelte az Evolution Studios alkalmazottait, és így megszületett egy hamisíthatatlanul agyatlan és őrült száguldás az Onrush képében. A jó kis MotorStormok időszakának hangulata visszaköszön a legújabb alkotásukban is.

Az előzetesek csak úgy tocsogtak az adrenalinban és azt az érzést keltették a játékosokban, hogy egy önfeledt és egyúttal őrült offroad versenyhez lehet majd szerencsénk. Az elvárások azonban nem találkoztak a végeredmény nyújtotta érzésekkel, valahogy elégedetlenséget vált ki az Onrush a felhasználójából. A körítés és a játékmenet igyekszik minden határt áthágva lenyűgözni, azonban hosszú távon képtelenség értelmet, vagy értéket találni a Codemasters legújabb játékában.

Arcade a köbön

Kénytelenek leszünk elkönyvelni már az oktató mód során, hogy itt bizony 110%-ban van jelen az arcade stílus. Nem, hogy a gázpedálról nem kell levennünk az ujjunkat, de még a turbóról sem. Sőt még a turbónak is van turbója, ha feltöltődött a speciális képességünk, akkor aktivizálhatjuk a Rush-t. De kezdjük az elején, azaz a szólóban (offline) is „élvezhető” Superstar móddal, melyben egymásután fűzött versenyeken kell diadalmaskodnunk csapatunkkal, néhány kihívás teljesítése mellett.

Bizony, jól olvastátok, ez egy csapatközpontú száguldás, mely leginkább többjátékos módban mutatja ki a foga fehérjét. Ha összeverődig két jó csapat, ahol a trollok jelenléte a nullához konvergál, akkor tényleg lehet jelentősége az összedolgozásnak és a kasztok képességeinek, na meg persze a játékosok ügyességének.

A 6v6-os extrém sárdagasztások és túltolt ugratások közepette állandó turbó használatra kárhoztattak, amit a levegőben végzett piruettekkel, ütközésekkel, rombolással tudunk feltölteni. Ennek a folyamatnak a meggyorsításához egy furcsa megoldással éltek az alkotók. A 12 játékos valószínűleg nem tudott elég intenzív darálást produkálni, így pedig a turbók sem éghettek akkora hőfokon, mint szerették volna, és el tudom képzelni, hogy a játék tempója alacsonyabb fordulatszámon pörgött. Ennek orvoslására felduzzasztották a mezőnyt folyamatosan termelődő hullajelöltekkel. Ezeket a védtelen járgányokat egy koccanással amortizálhatjuk totálkárossá és így értékes sebességnövelésre tehetünk szert. Értelmetlen, de szükséges megoldás? Nehéz megítélni, de az biztos, hogy a játék hőfokát sikerült feltornászni.

Lezúzás mánia

Nyolc járműosztály kapott helyet a játékban, azonban ezek közül leginkább csak a motorok jelentenek komolyabb eltérést, elvégre a terepviszonyokhoz igazítva homokfutókról, terepjárókról van főleg szó. Ezek viselkedésben és fizikában árnyalatnyit eltérnek egymástól, a könnyebb verdákkal egyszerűbben mutathatunk be látványosabb pörgéseket, míg a masszívabb dögök a lezúzásban jeleskednek. A Codemesters is érezte, hogy ez esetleg kevés lehet, így tűzoltásként megpróbált kasztokat bevezetni, melyek sokszor talán csak a versenyek még kaotikusabbá tételére alkalmasak.

Rush módban egyes járművek brutális rombolásra, míg mások akár támogatásra is képesek. Vannak olyan kasztok, melyek pajzsot biztosítanak a közelben lévő csapattagoknak, némelyik turbófeltöltést eregetnek, de a legidegesítőbb az akadályokat pakolászó szemétláda (ennek inverze a csapat számára gyorsítósávot húzó verda).

A jutalmazási rendszer a testreszabhatósággal kokettál, azaz a jó eredményeket Gear Cratesekkel honorálja a játék, melyekből kocsi festéseket, karakter kosztümöket, sírköveket, meg mindenféle baromságot nyitogathatunk. Kreditből vásárlásra is van lehetőség, de miért is ne lenne. Elcsépelt megoldások, amik nem javítanak a játék élettartamán.

Játékmódokból négyfélét különböztet meg az Onrush. Az Overdrive egy pontgyűjtögetős veretés, amit a Countdown esetében azzal fejeltek meg, hogy kapukon kell áthaladnunk. A Lockdown nevezhető egy King of the Hill módnak, csak Onrushosított verzióban, mivel itt egy folyamatosan mozgó területet kell a csapatunk felügyelete alatt tartani. Végezetül pedig kapunk még egy Switchet, melyben mindenki három élettel indul, és akit levadásznak, az egy erősebb verdával indulhat újra, így értelemszerűen motorokkal kezdünk.

A körítéssel kifejezetten ki voltam békülve. A hangok tök jók, a zenék csapatják a téma mellé rendesen, a helyszínek pedig részletgazdagok, alaposan megtervezettek, talán játékmódokból kaphattunk volna többet (vagy ezek majd DLC-vel bővítik?). A körversenyeket biztosító pályák a szűkösebb szakaszok mellett baromi tágasak, olykor kettőnél is több útvonalat biztosítanak, nem csak horizontálisan, de még vertikálisan is.

Az ugratók eltúlzott alkalmazását itt pozitívumként lehet értékelni. A járművek törésmodellezése megüti a kellő szintet, de nem gyűrődnek úgy a kasznik, mint ahogy teszik azt a Burnoutokban, amivel hangulatában és a lezúzások esetében komoly hasonlóságot mutat a PS4-re és Xbox One-ra eléghető Onrush. A többjátékos részleg jól muzsikál, egészen fürge a matchmaking, így összességében egy tűrhető, de különösebben nem kimagasló alkotás született, ami kisebb adagokban szórakoztató tud lenni.