MEGOSZTÁS

A Kylotonn Games csapatja a versenyjátékokat rendesen, most a V-Rally szériát élesztették fel a BigBan Interactive segítségével. Tény, hogy van már tapasztalatuk a témával kapcsolatosan, azonban ez idáig még nem tudtak igazán kimagasló szintet hozni. Az eddigi csúcs rally gyáros Codemasters is volt, hogy döcögősebb végeredményt tett le az asztalra, azonban, ha a britek termékeit vesszük viszonyítási alapnak, akkor a franciák eddig még csak a középszerűségben lubickoltak. Remélhetőleg egyszer végre fel fognak majd nőni a feladathoz.

Na, de a V-Rally 4 alaposan feladta nekem a leckét a tesztelés alatt. Nem tudtam, hogy hova tegyem ezt a játékot, de csak úgy, mint sok más esetben az idő volt a kulcsszó ezúttal is. Minél több napot töltöttünk el egymás társaságában, úgy lett egyre szórakoztatóbb és magabiztosabb az összkép. Sok-sok apró és néhány nagyobb gyengepontja is akad a legújabb V-Rallynek, de összességében fejlődést mutatnak a Kylotonn fejlesztői. De lássuk a V-Rally 4-et közelebbről.

Egy csapat irányítása nem csak játék és mese

Nekiestem rögtön a karrier módnak, ami egymás után adagolta a különböző versenyeket, megismertetve a Rally mellett, a helyi Rally Crossal, Gymkhanával, Buggyval és a király Hill Climbbal. A Kylotonn nem ált meg annyinál, hogy sima versenyeket toljon az orrunk alá, rendesen felépítették az egyjátékos módot és még egy kis menedzser részt is kapunk, ugyanis a megnyert lóvéból nem csak a javításokra és a tuningolásra kell költenünk, de még a csapatunk megszervezésére is. A szerelőkön, mérnökökön, marketingeseken rajta kell tartanunk a szemünket, hogy a lehető legjobban működjön a csapat és a verdák, mert a jó eredményekhez bizony szükség van a fejlesztésekre.

A világ minden táján megfordulunk egy-egy veretés erejéig, viszont a grafikai összképet baromira kapálózva igyekszik a pálya design szinten tartani. Egyes esetekben rondák, kopottak a részletek, de a különböző útviszonyokat variáló szakaszok rendszerint képesek meglepetést okozni. Változatosak a tájak, jön egy híd a vízesés tövében, esetleg egy extrém szakadék vagy valamilyen meghökkentő és egyben káprázatos pályaszakasz. A Rally Cross futamok és az Extreme-Khanázások szinte mindig szórakoztatóak, és ez elmondható a Hill Climbról is, mindössze azt sajnáltam nagyon, hogy az irányítást nem sikerült kifinomult módon megoldani. Idegesítő és macerás, eltartott egy darabig, míg az arcade-es megoldásokat levedlettem és megpróbáltam finomabban közelíteni az autókkal a kanyarokhoz.

Arcade mókázás Olaszországból

Pedig a szimulációs műfajt éppen, hogy csak karistolja, ami leginkább a fizikai viselkedések és kölcsönhatások esetében érződik legkevésbé. Túltolták a nagy sebesség és az objektumokkal való kölcsönhatásokkor fellépő reakciókat, így 70-80-as tempónál is hatalmasakat repülnek a vasak. A pályák tervezésénél is érezni a turpisságot sokszor, ugyanis a különböző szikla elemek nem fedik a fizikális valóságot. Előfordult, hogy egy sziklás terepen simán elgurult a futómű, közben pedig epilepsziás rángatózást vártunk volna reakcióként. Üdvözítő azonban, hogy kifejezetten jól tolerálja a rendszer a pályaelhagyást, néhány centire letérve az ívről nem teszi tönkre a versenyünket a reset car, méterekre is eltávolodhatunk. A nézőkkel vigyázni, mert azonnal újra spawnoltat a rendszer, de a vízben való landolás jutalma is, egy igen vaskos időbüntetés szokott lenni.

Érdekes módon a rally versenyek érezhetően nehezebbekre sikerültek, visszatekerési lehetőség híján komolyabban kell hozzájuk állni, mint a körversenyekhez vagy az Extrem Khanához. Utóbbiaknál jobban kiérződik a mesterséges intelligencia kiforratlansága, ezért az igazi versenyhangulathoz érdemes lehet a többjátékos opciókat választani. Helyben, osztott képernyőn is frankó hangulatot generál, de az online összecsapások is jól működnek. A kellően változatos helyszínek és versenymódok mellé szerencsére még egészen szaftos és bőséges autó felhozatalt is kaptunk, melyek mindegyikét még műszerfal nézettel is ellátták, így már csak a furcsa hanghatásokon húztam néha a számat.

Sokat lehetne még fejleszteni egy-egy ilyen címen, és tényleg sokkal jobb is lehetne az élmény, pedig az alapok már egészen jók. Mikor programozzák már le, hogy a közönség reagáljon az autókra? Ugorjanak szét. Ijedjenek meg. Vagy legalább fejjel kövessék már le a száguldást. A változó napszakokon és időjáráson túl is van élet, így abban reménykedünk, hogy egyszer majd a Kylotonn és a BigBan is szeretne majd minőségibbet produkálni. Addig viszont be kell érnünk ennyivel.