MEGOSZTÁS

Kedvenc sárkányunk végre visszatért és jobb formában van, mint korábban bármikor. Az Activision a Crash után ismét minőségi végeredményt produkált a Spyro Reignited Trilogy kapcsán.

A Spyro kétszer okozott meglepetést az első percekben: egyrészt a mérete okán, mert hiába beszélhetünk három felújított játékról, azért egy Red Dead Redemption 2 méretéhez közelítő kicsi sárkány talán túlzásnak tűnhet. A második meglepetés már sokkal kellemesebb volt, ugyanis a felhőtlenül ízlésesen cuki látvány mellé egy nagyon szerethető és könnyed platformozós játékmenetet kaptunk. Sárkányocskánk egyszerre tud cuki, tökös és laza lenni egy személyben, ráadásul mind jól is áll neki. Apró szárnyaival csak úgy hasítja a levegőt és a harcok során robogó öklelésénél csak a perzselő lehelete pusztítóbb. Az ellenséges támadások elkerüléséhez van a mozgásrepertoárjában gyors balra vagy jobbra vetődés is, ami sokszor fog kihúzni minket a slamasztikából.

Sárkány ellen sárkány fű

Az első rész cselekménye rendkívül egyszerűre sikerült, ugyanis egy televíziós interjút láthatunk, amin Artisan World békésen élő sárkányai nyilatkoznak a fél gnóm és fél ork Gnasty Gnorcról, hogy egy ostoba, gusztustalan tahó, aki egyáltalán nem jelent veszélyt senkire. Naná, hogy Gnasty Gnorc is nézi a közvetítést és jól el is borul az agya, így dermesztő mágiát zúdít a sárkányokra, akik azon nyomban megkristályosodnak. Kis sárkányunknak, Spyronak sikerül elkerülnie a váratlan támadást és felveszi a harcot a Gnorc katonákkal szemben, meg persze kiszabadítja társait is Sparx szitakötő segítségével.

Az egy évvel későbbi Spyro 2: Ripto’s Rage!-ben Spyro és Sparx éppen nyaralást terveznek Dragon Shoresba, azonban a portál Avalar világába juttatja őket, mivel a Faun Eloranak szüksége van a segítségére a warlock, Ripto elleni küzdelemben.
A szintén egy évvel később érkezett harmadik részben, a Spyro: Year of the Dragonban főszereplőink pont a Sárkány évét ünneplik, mikor betoppan hozzájuk Bianca az orrszarvú bandájával, és elrabolja az új sárkánytojásokat.

A közel húsz éves klasszikusok feltámasztását az Activision megint csak mesteri módon intézte a Toys for Bob csapatával, de az is igaz, hogy az Insomniac Games egy remek alapanyagot rakott össze a ’90-es évek végén. A Spyro mindhárom részét az alapjaitól építették fel ismét, természetesen a kor igényeihez igazított vizuális megoldásokkal. Senki se várjon pixeles vagy alacsony poligonszámú modelleket, kopottas látványt, darabos animációkat, baltával faragott modelleket. Mindhárom Spyro világ csak úgy pompázik a mesés atmoszférától, az állatok cukik, az ellenfelek idióták, de bármit is csinálunk, mosolytenger fogja borítani az arcunkat.

Ez aztán a tüzes lehelet

Mint már említettem a grafikára egyáltalán nem panaszkodhatunk, az eredeti alkotásokhoz képest kicsattan a Spyro világa a részletektől. A kopár terepeket fűszálak, virágok, dúsabb vagy ritkásabb aljnövényzet borítja, sőt még a gyepen csapatva és lángokat eregetve felperzselhetjük a növényzetet is. A különböző világoknak van egy közös jellemzője, ugyanis a pályatervezés átláthatóan zseniális, mindig találni rajtuk valamilyen megoldásra váró feladatot, vagy elérhetetlennek gondolható szakaszokat.

A Spyro eszenciája egyébként abban rejlik, hogy sikerült kortalan végeredményt produkálni. Egyszerre fognak a felnőttek is nosztalgiázva élvezkedni a porontyokkal, miközben gyűjtögetik a kristályokat és titkos helyek után kutatnak, vagy az ügyességi feladatok megoldásán versengenek. Az újraalkotás pedig tökéletesen egyensúlyban van a klasszikus hangulattal és a modern megoldásokkal, ugyanis a régi rajongók bőven találkozhatnak majd könnycsepp morzsolós szituációkkal, szép emlékeket idéző helyszínekkel, miközben a mai fiatalok sem fogják azt érezni, hogy mi ez az ezer éves förmedvény. A Toys for Bob mesterien és kiváló szakemberek módjára alkotta újra az eredeti Spyrokat.

Az Activision ezen retrós témájú klasszikusok újjáélesztésére vonatkozó törekvése felettébb dicséretes dolog, ráadásul kifejezetten bőséges tartalmat biztosítanak, korrekt kivitelezés mellett és közel sem elszállt árazás mellett. Csak a három játék kipörgetése kemény napokat igényel és akkor még nem is beszéltünk a 100%-os kimaxolásról vagy az extra tartalmakról, mint a bevezetett acsik és a megnyitható extra koncepciórajzok.

Lehet, hogy eddig csak magasztalóan beszéltem a Spyro Reignited Trilogy-ról, és ez mondjuk nem is véletlen, viszont ez közel sem jelenti azt, hogy a mesés sárkányka nem rendelkezne néhány felróható hibával vagy hiányossággal. Főleg technikai fronton lehet megfogni az izgága kis jószágot, ugyanis sima PlayStation 4-en a töltési idők érződnek egy kicsit túlságosan elnyújtottnak, míg az erősebb Pro gépeken a kisebb akadozásokra, képfrissítés esésekre panaszkodtak legfőképpen. Rendben van, hogy modernizálva lett és trendi effekteket kapott, de azért mégiscsak apró pályákat kapunk, néhány tucat lénnyel megpakolva, így az optimalizálás minőségét joggal firtathatnánk vagy kérhetnénk számon.

ÁTTEKINTÉS
Értékelés
MEGOSZTÁS
Előző cikkV-Rally 4 teszt: Egy felélesztett klasszikus